Boston Terrier fajtaleírás és infók

HARCI KUTYÁBÓL TÁRSASÁGI EB


Az 1800-as években Amerikában is népszerűek voltak a kutyaviadalok. A Boston környéki munkások egyik „szórakozása” is ez volt, így tulajdonképpen ennek köszönhetjük a Boston Terrierek létezését. A munkások ugyanis nem új amerikai fajtát akartak létrehozni, hanem harci kutyákat szaporítottak, Angliából behozott bulldogokat kereszteztek a mára kihalt Fehér angol terrierekkel.
A Boston terrier ősatyja egy Judge nevű kutya volt. Szögletes fejű, nyomott orrú izmos kutya, csíkos színezettel, arcorri részén fehér folttal, nyakán fehér gallérral, kagylós füllel és kb. 15 kg súllyal. A súly csökkentésére egyre kisebb egyedeket válogattak a tenyésztésbe, a fül rögzítéséhez Francia bulldogokat használtak. Barnard's Tom (Judge unokája) - aki mindössze 9 kilós kutya volt a megfelelő fehér jegyekkel, csíkos szőrrel, csavart farokkal és rövid fejjel - már kiállításokon is szerepelt. Ő már "igazi" Boston Terrier volt.
1878-ban még a Bullterrierek osztályába sorolták őket (American Bull Terrier néven) tekintettel a közös ősökre. 1889-ben létrejött az American Bull Terrier Klub, mely kezdeményezte az új fajta elfogadását. 1893-ban az AKC(American Kennel Club) Boston Terrier néven elismerte és felvette törzskönyvébe a fajtát. Ekkor kezdődhetett az „igazi” tenyésztői munka, amely a méret és a fülállás stabilizálására fektette a hangsúlyt.
A hajdani agresszív kutyákból mára kiegyensúlyozott családi kedvenc lett, aki ideális társ minden korosztály számára.

Nyomd meg a "lejátszás" gombot!


A Boston maga a stílus 

 A Boston Terrier hazánkban még nem túl ismert és elterjedt fajta, bár népszerűsége az utóbbi időben nőni kezdett. Hazai kiállításokon már szép számmal szerepel a Boston Terrier és bájával elvarázsolja a közönséget.
A Boston egy stílus, egy életforma, egy piciny testbe bújt hatalmas szeretetcsomag. Aki egy sokoldalú, vicces, kedves, egészséges társat szeretne, ne keresgéljen a fajták között, csak látogasson el egy tenyészetbe vagy kiállításra, ahol találkozhat néhány bostonkával. Ha megismeri a fajtát közelebbről, garantáltan beleszeret és nem tud többé élni nélküle
Én meg vagyok győződve arról, hogy ők folyamatosan azon törik a fejecskéjüket, mivel tudnánakborsot törni az orrom alá éppen aznap. Bandában igazán találékonyak tudnak lenni a csínytevésekben, majd ártatlan képpel lapított füllel tekingetnek körbe a számonkéréskor, mintha csak azt mondanák - „Mi nem láttuk ki lehetett az”. Egyszerűen nem lehet rájuk haragudni. Talán ezért van, hogy a „bostonosok” sokat mosolyogó, vidám emberek.

Magas fokú intelligenciájának köszönhetően gyorsan és könnyen tanul. Könnyedén megtanítható az alapvető engedelmesség mellet különböző vicces feladatokra is. Szeretettel, de következetesen kell nevelni, megfelelően szocializálni, hiszen mégiscsak terrier vér csordogál az ereiben. Mindig készen áll egy kis játékra, mókára, vidámságot varázsolva környezetébe. Nagyon élénk kutyus, szinte bármivel el tudja magát és környezetét szórakoztatni. Rendkívül jó alkalmazkodó képessége mellett nevelésre van szüksége, hogy ideális társ legyen nagy családban vagy egyedül élő ember mellett. Gyorsan beilleszkedik gazdája életébe akár otthon pihenni vágyó, akár nagy utazásokat kedvelő legyen az. Ha kell órákat pihen a kuckójában, vagy a boxában minden zokszó nélkül csupán szuszogása, esetleg halk hortyogása árulja el, hogy ott van.




Finom testalkata, gyönyörű színe és kellemes természete miatt amerikai gentleman-nek is nevezik. Cseppet sem tévednek ezzel a meghatározással, egy ugráló, rohangáló „boszi” egy percen belül magára tudja ölteni az úriembernek hűvös eleganciáját, ha a kiállítási ringben vagy társaságban kell szerepelni. Igazi társasági kutya, kis méreténél fogva, bárhová magunkkal vihetjük, akár pórázon, akár a ma divatos kutyahordozó táskában, szeret kirándulni, úszni, autózni. 
A gyerekeket nagyon szereti, felnőttekkel szemben esetleg tartózkodó lehet az első pillanatban, de gyorsan oldódik. Más fajtákkal jól kijön, nem félénk, de nem is kötekedő, soha nem agresszív, ha kell, akkor viszont megvédi magát a nagyobb kutyákkal szemben.


Amilyen kicsi olyan magabiztosságot sugároz megjelenése. Nem túl ugatós, de éberen figyel mindenre és védi területét az idegenektől (akár a „nagyok”). Ez a csupa izom kiskutya rendkívül gyors és jó futó, meglepő gyorsasággal vált irányt, nagyszerű élmény vele kutyás sportokban részt venni. Külföldön Agility versenyeken is megjelenik néha egy-egy bostonka, emellett védőhajlamát is megmutatja, ha képezzük őket. Rendkívüli aktivitásának azonban nekünk, gazdiknak kell határt szabni. 
A "szélsőséges" időjárás árthat neki! Nagy melegben a hőguta veszélye fenyegeti - a rövid orrocskája miatt - hidegben pedig megfázhat, ha huzamosabb ideig van kint, mivel nincs aljszőrzete. Viszont előnyére válik, hogy lehet öltöztetni és ő szereti is a finom puha rucikat.


E két tényezőt leszámítva tulajdonképpen más „baja” nem lehet, mivel szerencsére egészséges fajta. Európában természetesen szép számmal megtalálhatók már, de a lelkes tenyésztők időnként Kanadából, Amerikából hoznak be kutyákat vérfrissítés céljából. Így talán sikerül megóvni egészségét és egy betegségektől mentes állományt tenyészteni továbbra is.

A Boston Terrierek legfőbb külső jellemzője a nagy felálló fülek, a nagy sötét, sugárzó szemek, melyek intelligens arckifejezést adnak a kutyának. Izmos teste és végtagjai csillogó szőre igazán széppé teszi. Elegáns külsejét az fehér jegyek szimmetriája hangsúlyozza, melyet könnyed, kecses mozgással koronáz meg.
Ma is sokan összekeverik a Francia Bulldoggal, pedig a különbség azért jól látható. A Boston kisebb tömegű, méretű és sportosabb alkatú, de feje valóban megtévesztően hasonlít a Bulldogéra.
Itt jegyezném meg érdekességként, ami a cikk elején a fajta történetében is olvasható az eredeti, első „igazi” Boston Terrier csíkos színű fehér jegyes kutya volt. A kívánalmak szerint fehér rajzolatnak kell lennie az arcorri részen, a szemek között, a fej felett, a nyak körül és a a mellkas elülső részén, elülső lábak részben vagy egészen fehérek, a hátulsó lábak az ugróizület alatt legyenek fehérek. Ettől természetesen elérő rajzolattal is születnek utódok, melyek ugyanolyan sikeresen szerepelhetnek kiállításokon, mivel a fő szempont a kutya harmonikus felépítése, fontos a fehér jegyek szimmetrikus, elegáns elhelyezkedése. A szürke vagy májszín kizáró ok, akárcsak az egyszínű fekete, csíkos fehér jegyek nélkül. Mindez köszönhető annak, hogy nem ismerik a fajtát. Talán egy rövid standardhoz közelítő leírással segítséget nyújthatok abban, hogy mire kell figyelni.
Ahogy a standardokban olvashatjuk kvadrilikus felépítésű, azaz négyzetes formát kell mutatnia a fejnek és a testnek is. A lábak hosszúsága legyen arányban a törzs hosszúságával. Nem szabad sem durvának sem vékonynak hatnia, bár a fajtán belül vannak eltérések. Az úgynevezett terrier típus, könnyebb, vékonyabb csontozatú, kecsesebb felépítésű, míg a bulldog típus vastagabb csontozatú szélesebb, erőteljesebb képet mutat. Mindkét típusnál a lábak és a törzs hosszúságának arányban kell állnia egymással, függetlenül attól mekkora a kutya. Itt térnék ki a súlyra, bár a standard három súlycsoportot különböztet meg (6,8 kg alatt; 6,8 -9 kg-ig; max. 11,3 kg-ig;) a kiállításokon nincsenek külön sorolva a kutyák felépítés, méret és szín szerint
A szín többféle lehet: csíkozott (világos vagy sötét), fekete vagy seal, de mindig fehér rajzolattal. A "seal": fekete vöröses csillogással, mely csak napfényben vagy más erős fényben látszik. A fekete vagy seal az elterjedtebb szín, bár egyre többet látni a csíkosakból is. 

Európában az FCI beosztása szerint a Boston terrier a társasági kutyák (IX. fajtacsoport) közé tartozik, Angliában a Utility, míg Amerikában a Non-Sporting csoportba sorolják.

Szerző: Recse Mónika - The Best Kennel Szerkesztő: Gáspár Eszter - Absolutely Cosmopolitan


Szinák János 

Harci kutya helyett házi kedvenc: A boston terrier - itt olvasható



Tovább a Standardra...                                                        
            
 

Egyéb infók:


Organizations:
http://fci.be (INTERNATIONAL FEDERATION OF CYNOLOGY)

illustrations: Boston Terrier Club of America
Drawings by Vickie Kwasny, Photos by Lisa Braunstein-LaMere and Cindy McIntosh