tenyésztő vagy szaporító

OLVASNIVALÓ KUTYAVÁSÁRLÁS ELŐTT!

Felkészülni vágyó gazdiknak!!!


ELRETTENTŐ FOTÓK ITT MEGTEKINTHETŐEK! CSAK ERŐS IDEGZETŰEKNEK! 
(A képek célja a szaporítók átlagos állattartási körülményeinek bemutatása, melyet olyannyira nem titkolnak, hogy ingyenes apróhirdetési oldalon meg is mutatják az érdeklődőknek.. Megtévesztő hirdetéseket is mutatunk, amikor fajtatisztának árulnak keverék kutyákat. A képekről az azonosítókat töröltük, így azok nem képezhetik semmilyen eljárás vagy vád alapját, nem bizonyító erejűek! Bemutatásuk nem minősül reklám vagy értékesítési tevékenységnek! Bemutatásuk szerzői jogot nem irányul sérteni!)



"És megint a szaporító! 15 új kutyánk lett!
Tegnapi nap folyamán az Állatvédőrség hatósági segítséggel Soltvadkerten egy kutyaszaporító telep felszámolásán dolgozott. Ahogy az általuk készített fotókon is látszik, mind a környezet, mind a több, mint 30 kutya állapota siralmas volt.
Tegnap éjszaka a kimentett 34 kutyából, 15! rossz állapotú kis csöppség a NOÉ Állatotthon gondozásába került. Róluk részletek hamarosan, folyamatosan dolgozunk velük, átnézzük őket, logisztikázunk kit hova tegyünk, mindenki átesik az első orvosi vizsgálaton.
Az már biztos, hogy nagyon sokuknak beteg a szeme, többnek a lába, sérvesek, csak úgy első rápillantásra.
Köszönjük az Állatvédőrségnek az eljárást, a kutyusok kimentését, valamint a helyi hatóságoknak (önkormányzat, rendőrség, hatósági állatorvos) a gyors és állatbarát akcióért.

Kérünk mindenkit, akinek tervben van a közeli vagy távoli jövőben kölyökkutya vásárlás, égjenek jól bele az elméjébe ezek a képek. Minden egyes Jófogáson és egyéb ilyen-olyan hirdetési portálokon "olcsó" pénzért vásárolt kölyök ilyen körülmények közül jön, a szüleik betegek, kizsákmányoltak és így "élnek". Minden egyes 20-30 ezer forintért megvásárolt kölyök árával ezt támogatja. És ez igaz a mostanában annyira elharapódzott "mentsük meg, vegyük meg mert a képen látszik, hogy milyen borzasztó körülmények között van és milyen szomorú" akciókra is! Minden fillérrel ezt a helyzetet támogatod! Ne tedd!!!!

A 15 gondozásunkba került kutya alap ellátási is hatalmas összeg lesz, nem beszélve a speciális bajokról és az ellátásukról. Kérjük, aki teheti támogasson minket ebben!"


Legyen büntetve és bírságolva a kutya szaporítás!

Ki is az a szaporító ?

Forrás: http://tenyeszszemle.postr.hu és http://www.peticiok.com/legyen_buntetve_es_birsagolva_a_kutya_szaporitas#form


Leegyszerűsítve azok, akiket nem egy fajta nemesítése, jobbá tétele vezérel. De ennek is vannak árnyalatai, a motivációk is lehetnek különbözőek. 3 csoportra oszthatjuk őket:

1. A klasszikus

Röviden csalók vagy inkább gazemberek. Ők azok, akikről leginkább híradókban, újságokban láthatunk szörnyű felvételeket. Akik az erdő közepén, eldugott tanyán, esetleg a hátsó fészerben tartanak ketrecekben 10-20-30 vagy akár több száz kutyát. Nem tudni szegény állatok hol, mikor, kitől születtek, simogatást, szeretet, törődést még véletlenül sem kapnak, betegségektől szenvednek, élősködők kínozzák őket, tekintetük fénytelen, tompa és az életüket adnák egy kis gyengédségért. Már amelyik a szörnyű körülmények miatt nem lett annyira antiszociális, hogy a rácsokon kívül talán már élni sem tudna, magára és másokra is veszélyes lenne. Ők azok, akiktől tömött kamionok, teherautók viszik külföldre a kölyköket (nem csak nálunk élnek tudatlan emberek), nekik mindegy, mi lesz a kutya sorsa, ki lesz a gazdája, családja, egészséges lesz-e vagy esetleg több féle defektussal is rendelkezik, stb. Náluk sosem lehet tudni, hogy a kölyökből végül milyen fajta lesz. Simán eladják a Labradort Golden retrievernek és fordítva, a Csivavát (Chihuahua) Spiccnek vagy épp annak, amilyet keresnek nála. Szín sem számít, majd befesti. Ők azok, akiknek semmi sem szent. Nem érdekli őket, mennyi ártatlan állat és tudatlan ember életét teszik tönkre, csak a pénz számít! Akik tőlük vásárolnak, az ő tevékenységüket támogatják minden egyes forintjukkal, miközben ártatlan kutyák ezrei várják menhelyeken vagy ideiglenes gazdiknál, hogy sorsuk jobbra forduljon. Legyen esze, ne tőlük válasszon!!!

2. A felelőtlen gazdi és a tudatlan laikus

Egy fokkal azért jobb kategória. Annyiban mindenképpen, hogy általában eszébe sem jut, hogy bárkinek is árthat ezzel a tevékenységével.
A felelőtlen gazda egyszerűen nem foglalkozik a kutyájával, nem ivartalaníttatja (tojik rá, nincs rá pénze vagy megrögzött ivartalanítás ellenző), de nem is érdekli, mi történik a tüzelő kutyájával. Ha vemhesül, majd megszüli, ő meg elosztogatja a kölyköket.
A tudatlan laikus szereti kutyáját, és ez az egyik motivációja a kölykök születésének. Legyen utód a kedvenctől. Ellentétben a felelőtlen gazdival ő keres is párt a kutyájának, legalább a fajtát igyekszik eltalálni ilyenkor. De arról már fogalma sincs, mi mindennel jár a kicsik megszületése, nevelése, és lövése sincs róla, hogy mi mindent lenne érdemes előtte tisztáznia mind a papát, mind a szukáját tekintve. Örökletes betegségekre szűrések, tenyészszemle, hogy egyáltalán hordozza-e mindkét kutya a fajtára jellemző tulajdonságokat, nincs-e kizáró hibájuk, arról nem is beszélve, hogy vajon nem testvérek-e, stb. A közös pont a felelőtlen és a tudatlan szaporítók esetében a számtalan menhelyi kutya. Az olcsón vagy ingyen adott kölykök megbecsülése sajnos túl gyakran van egyenes arányban a ráfordított anyagi “áldozattal”, és végül túlságosan is nagy részük lesz gazdátlan. Vagy a szó szoros értelmében lesz gazdátlan (őket kidobják, “szerencsés” esetben menhelyre kerülnek ugyan, de élnek!), vagy nem törődnek vele, azt csinál, amit akar (pl. kóborol), mivel tanítva nincs, így sokszor a verés jut nekik nevelésül, de valamit azért enni is kapnak. Szomorú, kiábrándító látni szegényeket. Ami nehézzé teszi a fellépést az ilyen szaporítás ellen, hogy amikor már ott vannak a kölykök, akkor egy állatszerető mit tehet? Vagy befogad egyet (ezzel kvázi “szentesítve” az előzményeket) vagy nem teszi, de akkor mi lesz a kölykök sorsa? Az út szélére lesznek kidobva? De ennél a kategóriánál legalább a remény megvan rá, hogy tájékoztatással, oktatással idővel kevesebben legyenek.

3. Tudatos, megélhetési szaporító

Talán ezen kapják majd fel legtöbben a fejüket, főleg, mert ezen a kategórián belül elég széles a skála, és olykor nagyon nehéz külső szemlélőként, laikus kutyavásárlóként eldönteni, hogy ez a szaporító miért nem tenyésztő. Azokra a “tenyésztőkre” gondolok itt, akik 10-20 vagy még több kutyát, 3-4 vagy több fajtát tartanak és hoznak le tőlük almokat. Ugyan viszonylag normális körülményeket biztosítanak nekik (azért ebben is bőven vannak árnyalatok), de alapvetően pénszerzési lehetőségnek tekintik a kölyköket. Ennyi kutya esetében erősen kérdéses, vajon mennyi időt tudnak velük foglalkozni. De az sem igazán érdekli őket, hogy végül ki veszi meg a kölyköket. Jellemzően ők is ellátói a kutyakereskedőknek. Nem foglalkoztatja őket, hogy a fajtát jobbá tegyék, főleg, hogy többnyire kutyáik sem a minőséget képviselik. Ellenben tökéletsen tudják, hogyan, mivel lehet megtéveszteni a leendő gazdikat, a “parasztvakításhoz” nagyon értenek. Később viszont hiába is remél tőlük gond esetén segítséget a vevő, amint megszabadult a kölyöktől, már nem érdekli sem a sorsa, sem a gazdája. Egyébként is igyekeznek minél gyorsabban megszabadulni a kicsiktől, így gond nélkül rátukmálják az emberre a 6 hetes kiskutyát, függetlenül a törvénytől. Egy szukát addig használnak, ameddig csak lehet, akár minden tüzelés alkalmával fedeztetik, és simán lehoznak tőlük 8-10 almot! A törvények, tenyésztési szabályok amúgy sem zavarják őket. Ha az érdekük úgy kívánja, kijátszák azokat. Jobb esetben csak ügyeskednek, rosszabb esetben megvesztegetnek, csalnak, hazudnak, hamisítanak. Kutyájuk és törzskönyvük van bőven, de hogy a megvásárolt kölyök végül tényleg azoktól a szülőktől született-e, nos az már egyáltalán nem biztos. Az árak is nagyon változóak náluk. Az olcsóbb, szaporítós árszinttől egészen a normál tenyésztői árakig terjedhet. Őket oktatással nem lehet jobb útra téríteni, hisz többségük sokat tud a tenyésztésről, és nem tudatlanságból csinálják másként, mint azt jó esetben kellene. Nem, ők nagyon is jól tudják, mit, miért és hogyan tegyenek. Fellépni ellenük talán csak a szigorúbb ellenőrzéssel lehet, ha lehet.
Utóbbi kategória sem magyar “találmány”. Bőven vannak ilyenek más országokban is. Amerika pl. nagyhatalom ebből a szempontból (is), de lehetne még sorolni bőven országokat. Ahová sok esetben pont tőlünk, magyaroktól visznek ilyen célra kutyákat.

A szaporítókat börtön büntetésre ítéljék és szabjanak ki magas pénzbírságokat rájuk! Hogy ne kínozhassák tovább a kutyákat, hiszen ezt kutyák nem érdemlik meg, hisz mi se örülnénk neki, hogy ha egy ketrecbe zárnának minket! A kutyák is élőlények és érzékenyek ne feledd !

Ha te is a szaporítók ellen és azt akarod hogy ne legyen vagy legalább csökkenjen a szaporítók száma Magyarországon írd alá!

Miért fontos a különbség? 

 Tenyésztett, törzskönyves boston, egészégügyileg szűrt, champion (győztes)szülőktől, megfelelő szocializációval, megfelelő körülmények között tartva

 Szaporított boston, ismeretlen, tenyész engedély nélküli szülőktől, szocializáció nélkül nevelkedve

Mi a különbség a szaporító és a tenyésztő között?

Elsősorban, ami a vevőnek szembetűnő lesz, az a kutya ára. Igen a szaporítók valóban olcsón adják a kölyköket. Megtehetik, mert mennyiségre és nem minőségre mennek. A kutyáikra kb tized annyit költenek, mint a tenyésztők. Megveszik az olcsó kutyát, majd a lehető legkorábban és leggyakrabban olcsó kannal befedeztetik. Összezárnak 2 kutyát 1 hétre és majd lesz valami…. Ami van a kutyáinak, az jó esetben az oltások. Sem szűrés, sem egyéb orvosi vizsgálat nincs tenyésztésbe vétel előtt. Olcsó táppal etet, a kutyáit nem mutatja be kiállításon, tenyész szemlén, többnyire törzskönyvük sincs. Jó esetben boston terriert, boston terrierrel fedeztetnek és nem francia bulldoggal (bár ez is egyre gyakoribb). 

A Tenyésztő külföldről behozott, alaposan átgondolt tenyésztési terv alapján kiválasztott kutyával „dolgozik”. Szuper prémium minőségű táppal etet, évente több százezer forintokat költ a kiállításokra, hogy szakmai bírák által megmérettesse kutyáit. Odafigyel az egészségükre, biztosítja számukra a megfelelő életkörülményeket táplálékot, adott esetben vitaminokat, porcerősítőt, stb. az egészség megóvása érdekében.
A tenyésztő élete folyamatos aggodalomról, „lemondásokról”, kiadásokról szól. De szereti, mert elhivatottságot érez a fajta iránt, hogy szebbet és jobbat „alkosson”. A boston terrier tenyésztése önmagában sem egyszerű feladat. 
Ha kiválasztottuk a megfelelő szülőpárt és adott esetben a kan nem otthon van, napokra el kell utazni a fedeztetés miatt. Természetesen előtte a szuka kutya orvosi vizsgálaton esik át, illetve ciklusonként 2-3 progeszterontesztet készíttetünk a fedeztetés helyes időpontjának megválasztásához. A vemhesség megállapítása ultrahangos vizsgálattal történik kb félidőben,majd utána hetente kontrollvizsgálat, hogy rendben fejlődnek-e a kicsik a pocakban. A szülés várható ideje előtt az állatorvost sűrűbben látogatjuk, hogy megnézzük, szülhet-e a kutya maga vagy császármetszést kell alkalmazni. Nálunk többnyire ez utóbbi van, mivel kevesebb a kockázat, bár többe kerül, mint ha a kutya otthon, maga megszülne, viszont a szülésnél előfordulható komplikációkat ezzel kizárjuk. A kiskutyák felnevelése szinte non-stop feladat, az első héten 3 óránként, felügyelet mellett szopnak, hogy a tenyésztő biztos legyen abban, hogy minden kölyök egyformán és jól eszik, ezáltal jól is fejlődik. 
A tenyésztő a kutyáit nem fedezteti minden ciklusban, általában 1-2 évente egy alom van egy szukától. A tenyésztésbe vétel alsó korhatára 18 hónap (amíg ezt a kort nem éri el a kutya, szinte minden hétvégén kiállításokra jár ) és általában a kor előrehaladtával egyre kevesebb az alomszám. Pl. egy 5 éves szuka jó esetben 2 -3 kiskutyát hoz a világra, de sokszor ebben a korban már csak 1 kölyök van és utána ki is veszik a kutyát a tenyésztésből. 
A szaporító már sokszor az első tüzeléstől fedeztet, mindaddig tenyésztésben tartja a kutyát amíg az képes szülni, jó esetben 2 évente kihagy egy ciklust. 


Szaporító vagyok-e, ha fajtatiszta törzskönyvezett kutyámat, fajtatiszta törzskönyvezett kutyával pároztatom?

Forrás: Amarqt.com
Ideje tisztába tenni a dolgokat. Jöjjön a kőkemény igazság!

A téma aktuális, hiszen számos hirdetéssel találkozunk itt-ott, amelyben fajtatiszta kiskutyákat hirdetnek bizonyos összegekért. De mi történi akkor, ha az én fajtatiszta törzskönyvezett kutyámat pároztatom egy fajtatiszta ugyancsak törzskönyvezett kutyával? Persze nem folyton, csak egyszer vagy kétszer. Én is szaporítónak számítok?

A válasz: igen!

Hogy miért? Miért nem csak a törzskönyv nélküli kutyákat szaporító a szaporító? Miért nem csak a keverék kutyákat szaporodni hagyó az, aki terheli az állatvédelmet, aki miatt az a sok kutya él menhelyen?
Azért, mert mindkettőnek egyetlen célja van csupán: az egyedszámot növelni.
Nem a fajta minőségét javítani, nem a különleges egyedeket jól átgondoltan, minden genetikai hátteret figyelembe véve (vagyis örökletes betegségeket kiszűrve, azokat tenyésztésből kivonva), a legmegfelelőbb egyedek párosítását veszi figyelembe - ez nem véletlenül olyan nehéz tudomány, ehhez sok-sok tapasztalat és tudás kell.
Kell ismerni az adott fajta jó és rossz tulajdonságait, tudni, mi felé kell haladni a nemesítés útján és mit kell elkerülni. Pl. tudtátok, hogy a barna színű Labradorok nagyobb része epilepsziás, mert a fentieket nem szokták figyelembe venni a gazdik, és pusztán azért engednek össze kant és szukát, mert mindkettő "olyan gyönyörű"?
Mára mindezen felelőtlenségek odáig vezettek, hogy a legtöbb egyed beteg. De ha ő maga mégsem tűnik annak, de felmenői között van, akkor nagy az esélye, hogy az ő kölykei is betegek lesznek.


Kié hát a felelősség ilyenkor? 

Nem nagyon nehéz átlátni, hogy azoké, akik ezt lehetővé teszik a meggondolatlan szaporítással. Mert ami nem nemesítés, jobbítás, az csak szaporítás, egyedszám növelés.
Mindegy, hogy az adott kutya fajtatiszta-e vagy sem. Ha pusztán az egyedszámot növeljük, akkor igenis terheljük az állatvédelmet.
Ezt lefordítva: minden egyes megszületett kiskutya elveszi az életben maradás esélyét, egy már élő másiktól. Mert a miénk talán sikeresen gazdira fog találni (akár beteg, akár nem, a betegsége úgyis csak később derül majd ki, addigra talán nem adja már vissza az új gazda. Ha meg mégsem kell neki a beteg kutya, mert az sokba kerül, majd ő is megy a fajtamentőkhöz vagy simán menhelyre, gyepire...), de azok, akik elvitték a mi kölykeinket, talán örökbefogadhattak volna menhelyről is. De így már nem teszik. És végül a menhelyi vagy ott hal meg a menhelyen sok év magány után, vagy gyorsan véget vetnek nyomorúságos életének.
Ezért nagyon kérek minden kutyaszerető embert, hogy amennyiben fajtatiszta kutyája van, jól gondolja meg, elég indok-e ez arra, hogy szaporítsa azt megfelelő tudás nélkül, vagy a kutyája genetikai örökségének ismerete nélkül. Ha valaki ilyen kiskutyát szeretne, akkor nézzen utána, az eladó tud-e mutatni arról papírt, hogy a szülők egészségesek, genetikai betegségektől mentesek-e. Ha pedig egyszerűen csak kutyát szeretne és nem tenyésztői minőséget, kiállítási kutyát, akkor gondoljon előbb a menhelyen szenvedő, őrá váró sok ezernyi ártatlan kis lélekre, mielőtt elragadja a divat heve.

A cikkért köszönet a Zöld Zebra Állat- és Természetvédő Egyesületnek.




Forrás: Bajai Anna

Ki is az a Tenyésztő?


A Tenyésztő nagy 'T'-vel, olyan ember, aki szomjazik a tudásra, de minél többet tud, annál határozatlanabbnak érzi magát. Valaki, aki nap, mint nap megharcol a lelkiismeretével és az elkötelezettségével. 
A Tenyésztő, aki feláldozza a személyes érdekeit, a pénzügyi helyzetét, idejét, barátait; lemond a luxus bútorokról, a süppedős bársony szőnyegről, és arról az álmáról, hogy a szabadságát idén egy hatalmas óceánjáró fedélzetén fogja eltölteni. Ehelyett úgy szervezi az éves szabadságait, hogy a fontosabb kiállításokon részt tudjon venni.  
A Tenyésztő elfelejt lefeküdni aludni, ha éppen a következő alom kombinációján töri a fejét. Hetekig virraszt ha szül a szukája, és a kölykök megszületése után is minden egyes sóhajra, nyüszítésre, mozgásra azonnal ott terem.
A Tenyésztő visszautasítja a vacsora meghívásokat, és nem vesz részt az esti családi mozi nézésen, mert vemhes szukáját nem hagyja otthon, vagy mert pontban 8-kor etetni kell a kicsiket. Nem törődik azzal, hogy az újszülött tiszta váladék, ha az elkezd zihálni, akkor gondolkodás nélkül szájból-szájba lélegezteti, a szó szoros értelmében életet lehelve abba a pöttömnyi, segítségre szoruló apróságba, aki talán élete álmát váltja valóra.
A Tenyésztő öle az egy csodálatos hely, ahol büszke és nemes későbbi championok szunnyadoztak egykor.
A Tenyésztő keze erős és határozott, de elég gyengéd és érzékeny ahhoz, a kölyök orr legkisebb bökését is megérezze.
A Tenyésztő háta és lába általában ízületes a sok hajlongástól, rogyadozástól, térdeléstől a kölykök mellett, de még elég erős ahhoz, hogy a kiállításon fel tudja vezetni a következő reménységet.
A Tenyésztő egyszerre képes felmosni miközben egy seregnyi kölyköt tart távol. És mindig szívesen segít az ' Első bálozóknak'.
A Tenyésztő füle egy nagyon érdekes szerv, miközben órákat hallgatja a telefon túl oldalán levő újdonsült kölyök tulaj meséit, megtéveszthetetlenül kiszúrja, ha bármelyik kis kölyök egy ici-pici hangot is ad.
A Tenyésztő szemei homályosan látnak a végeláthatatlan törzskönyv tanulmányozásoktól, és néha bizony vak ahhoz, hogy a saját kutyája hibáját meglássa, de nagyon is jól látja az ellenfél gyengeségeit, és sohasem fáradt annyira, hogy ne kutassa szüntelenül a fajta egy tökéletes példányát.
A Tenyésztő memóriája teljesen reménytelen, ha arcokra vagy nevekre kell emlékezni, ám számítógépet megszégyenítő gyorsasággal képes törzskönyvi adatokat ontani. Annyira tele van adatokkal, hogy néha kimegy a biztosíték, de még ilyenkor is simán felsorolja több ezer kutyának a jellemzőit, emlékszik a jó csontozatúakra, a szép fejűekre, de a feledés homályába merülnek a be nem vált 'nagy ígéretek'.


A Tenyésztő szíve sokszor megszakad, de a reményből mindig újra erőre kap és mindig a megfelelő helyen van.

Oh, igen. Vannak tenyésztők, és aztán vannak TENYÉSZTŐK !!!


Ki is a tenyésztő? 

forrás: Kutyagazda


"Egy tévhitet szeretnék eloszlatni, mely igen erősen él ma a köztudatban. Sokak fejében a tenyésztő, a tenyésztés fogalma nem teljesen van helyén. Lehet ez félreértésből, tájékozatlanságból, vagy bármely más okból. De kezdjük mindjárt az elején. 
A tenyésztéshez nyilvánvaló módon kell egy szuka és egy kan. Könnyen belátható, hogy ennek a minimális feltételnek teljesülnie kell, hogy létre jöjjön bármiféle tenyésztés. De azért a tenyésztéshez ennél jóval több kell. Nem árt, ha van a tenyésztendő fajtával kapcsolatban némi felelősségtudat, fajtaismeret, a standard ismerete és némi genetikai ismeret. A standard határozza meg nagy vonalakban, milyen kritériumok szerint kell tenyészteni, illetve az adott fajta milyen tulajdonságokkal kell rendelkezzen ahhoz, hogy a fajta megfelelő minőségű egyede lehessen. A tenyésztőknek pedig a feladata nem más, mint a fajta nemesítése, és NEM szaporítása. A fajta nemesítése fogalom pedig a minél jobban a standardban foglaltakhoz közelítő, minél egységesebb, jobb minőségű kutyák létrehozása mind küllemben, mind egészségileg és viselkedésformákat tekintve. Ettől nemesedik egy fajta. 
Ez nagy körültekintést és odafigyelést igényel az utódokra ahhoz, hogy tudja a tenyésztő, jó úton jár-e, vagy a párosítás nem hozott megfelelő eredményt a fajta szempontjából. Egy párosításról csak akkor derülhet ki, hogy jó, vagy sem, ha kipróbáltuk. Ez a komoly tenyésztők körében alapszabály. Hiába tökéletes az adott egyed, egy kan, vagy egy szuka, nagyon függ a származásától, vonalától, hogy milyen utódokat fog örökíteni, mennyire lesznek egységesek, jó típusos kiskutyák. Minél hasonlóbb a szülők vonala, és minél jobban közelít a standardhez, annál tökéletesebb utódokra lehet számítani. Ez persze némi beltenyésztést és igen komoly körültekintést igényel. Ezért fontos a kutyák rokonságának, felmenőinek, testvéreinek megismerése is, azok betegségei, hibái, hogy tudjuk, mire számítsunk, mit örökíthet majd az adott kutya, és ez alapján eldönthessük, létrehozzuk-e a párosítást, vagy sem. 
Ezért aztán aggasztó az az elterjedt igen téves nézet, miszerint ha valaki tenyészteni akar, elég, ha vesz egy szép szukát és egy szép kant. Majd amíg azok ki nem öregszenek, ezt az egyetlen párosítást ismételgeti. Gondoljuk csak végig: mi van, ha a két vonal, amit vásároltunk, nem passzol? Nem születnek szép, egészséges utódok, vagy egy alomban csak 1-1 kiskutya lesz elfogadható minőségű? Akkor a többi gyengébb minőségű, beteg, vagy betegséget hordozó kölyökkel évekig elárasztjuk a piacot? Majd mások ugyanilyen elképzelések szerint vezérelve ezekkel a kölykökkel tenyésztenek tovább? Ugye belátható, mennyire káros folyamat ez a fajta szempontjából hosszú távon. 
De tegyük fel, szuper párt sikerült vásárolnunk. Tökéletes kölykök, nagy siker. Ebből a párosításból kb. 6-8 éven keresztül ontjuk az egyforma genetikájú, egyforma származású kölyköket. Ez sem szerencsés, hiszen a fajta szempontjából túl sok egyed lesz egymás rendkívül közeli rokona, magas lesz a fajta beltenyésztettsége. Ez pedig mindig egészségi, immunrendszeri leromlással jár. 

De akkor hogyan tovább? Ki is az igazi tenyésztő?

Az, akinél a szuka van, vagy az, akinél a kan van? Nyilván az a tenyésztő, aki szukát tart. Hiszen ő fogja a kennel nevet kiváltani, nála születnek a kölykök, ő neveli fel őket, ő adja el és ő fogja figyelemmel kísérni további sorsukat. Ezért az ő felelőssége és feladata olyan kanok felkutatása, akik tenyésztői szempontjainak leginkább megfelelnek, egészségesek. A kan tulajdonosok ezért ilyen értelemben nem tenyésztők, nem felelősek egy alom lehozataláért, minőségéért. Az ő felelősségük odáig terjed, ha tudott, hogy a kan genetikailag öröklődő betegséget hordoz, ne fedeztessenek vele. 
Az már azonban a szuka tulajdonos felelőssége, ha nem szűrt, papírok nélküli, ezért ellenőrizhetetlen minőségű kannal fedeztet. Az alom létrejöttének felelőssége az övé. Nyilván a kiskutyákból származó bevétel is, hiszen a költségeket is mind ő viseli. Ezért a szuka tulajdonos a tenyésztő. 
A tenyésztő folyamatosan keresgél a kanok között. Figyeli a vonalakat, az esetleg kiszemelt kan korábbi utódait. Ezek alapján mérlegel és dönt egy párosítás létrehozásáról. Esetleg egy-egy jobban sikerült kölyköt visszatart tovább tenyésztésre, akár úgy, hogy magánál tartva, akár úgy, hogy tenyésztői szerződéssel eladva. Majd ehhez az új kiskutyához újabb kanokat keresve újabb almokat hoz le. Ha szép kan kiskutyája lesz, esetleg azt minősítteti, megszűreti betegségekre, majd ezután fedeztet csak vele. Ez nagyon nagy munka és elhivatottság. Kell hozzá a fajtával szembeni rajongás, hogy fajta szempontjából tudja döntéseit meghozni. 
Tehát a fentiek alapján könnyen belátható, hogy a tenyésztőt a szaporítótól egy alapvető dolog különbözteti meg, mégpedig:
 a MOTIVÁCIÓ!!!
A tenyésztő a fajta szempontjait tartja szem előtt, elsősorban a fajta érdekeit mérlegelve hozza meg döntéseit, míg a szaporító saját anyagi, egzisztenciális, illetve érvényesülésvágyból fakadó érdekeit helyezi MINDIG előtérbe. Nála nem számít, mi lesz a fajtával 10 év múlva. Nem fontos, hová kerülnek a kölykök és milyenek lettek. Ez az irányultság aztán meghozza gyümölcsét és sajnos nagyon erősen rányomja bélyegét az adott fajtára is. Számos fajta eme felelőtlen szaporítói tevékenységnek köszönheti jelentős leromlását. 

Hogyan születik a tenyésztő?

A dolog általában úgy kezdődik, hogy az embernek lesz egy kutyája, akit nagyon szeret. Aztán szép lassan elkezdi szeretni az egész fajtát, mert rájön, hogy az a fajta kutya a legszebb és legjobb kutya a világon. Nem túlzás, ez az összes kutyánál így van. Aki nem így áll hozzá, sosem lesz tenyésztő. 
Aztán kíváncsiságból elmegy kiállításokra, fajta találkozókra, ahol megismeri a fajta többi egyedeit is és szép lassan felismeri, hogy az övénél sokkal szebbek és jobbak is vannak ebben a fajtában. Felmerül benne a vágy, de jó volna számára is egy ilyen nagyon szép és okos kutya. Ennek érdekében még többet jár kiállításokra, még jobban beleássa magát a fajta minden részletébe. Megismeri a fajta színe-javát, a fajta iránti elvárásokat, tenyésztőket, a standard kis- és nagybetűs részeit, a fajtát terhelő betegségeket, és azokat az apró fortélyokat, szabályokat, amiket írva és mondva sem lehet megtalálni. 
Kellő ismerettel és tapasztalattal a háta mögött felébred benne a tudás iránti tisztelet, és az érzés, hogy hiába keresgéli, még mindig nem találta meg a tökéletes kutyát, és elhatározza, hogy ő bizony megpróbál közelebb jutni a tökéleteshez, ő jobbat és szebbet fog tenyészteni, mint elődei, erősen él benne az elszántság, hogy megmutassa a világnak, milyen is az igazi, küllemben is jellemben is a fajtáját méltán képviselő kutya. 
Ha áldozunk egy kis időt a tenyésztővel való beszélgetésre, hamar kiderül a kiskutyák mögött rejlő érdekeltség, a fajta ismerete,szeretete és a hozzáértés. Így már sokkal könnyebben eldönthetjük, bízhatunk-e jövendőbeli kiskutyánk származásának minőségében, egészségében, vagy saját érdekünkben álljunk tovább. Nyújt-e a tenyésztő személye egyfajta garanciát arra, hogy azt kapjuk, amit valóban szeretnénk. Ez azt hiszem, megéri mindenkinek a pillanatnyi többletráfordítást. 

Mikor nem tenyésztő a tenyésztő?

Ez nem egy találós kérdés, hanem nagyon is valóságos probléma. A válasz: AMIKOR SZAPORÍTÓ! 
Na de ugyan melyik szaporító vallaná magát annak? Ha a szomszéd Aladár bácsit kérdezzük, aki egyszer kapott egy akárhonnan jövő állítólag fajtiszta szukát (mint tudjuk, csak az a kutya nem fajtiszta, akinek az őse másik fajjal, pl. farkassal párosodott), és beszerzett hozzá egy menhelyről egy kb. ugyanolyan kant, és azóta minden évben leelleti a szukáját, na, ő ugyanúgy tenyésztőnek fogja mondani magát... 
De akkor mégis, hogyan különböztessük meg a mezei szaporítót (productis vulgaris) a valódi, igazi Tenyésztőtől (productus standardus)? 
Segítségül pár alapvető szempont, hogy az egyszerű halandó is különbséget tudjon tenni, és ne dőljön be az. Én már húsz éve kutyázom, nekem ne mondja meg... szövegeknek. 

Megjegyzés: 
A megfelelő kiskutya kiválasztásához az első lépés a fajta kiválasztása, majd az, hogy honnan is hozzuk el a kölyköt. Sok hirdetést olvashat szebbnél-szebb kiskutyákról, de ezek egy részében megtévesztik a vásárlókat, akik csak később jönnek rá, hogy a drágán vett kölyök beteg, viselkedése vagy a külleme nem felel meg a fajtaleírásnak. Ön természetesen akkor jár a legjobban, ha körültekintően választja meg a tenyésztőt, és így elkerüli a későbbi problémákat.


Mit mond egy tenyésztő

 Mit mond egy szaporító

Elmondom, melyek a fajta tulajdonságai, hogyan kell tartani. Ennek szinte bárhol jó, alig vannak igényei, a szőrét sem kell ápolni, magától lesz ilyen.
Sajnálom, de úgy érzem, Önnek nem ez a legmegfelelőbb fajta... Ez a kutya pont Önnek való! Én látom magán, hogy jó gazdája lesz!
Tudok ajánlani esetleg egy másik tenyésztőt, talán érdeklődjön nála, vagy legalább nézzen körül. Higgye el, máshol ilyet nem talál! Vagy: A többi tenyésztő ugyanezt árulja, csak drágábban!
Természetesen meg tudom mutatni a szülőket, sőt az egész falkámat.  A szülőket most nem tudom megmutatni, mert ...
Az apa nem saját tulajdonú, de itt a gazdája címe, érdeklődjön nála.  Az apa nem érhető el, de nem is fontos...
 A kölyköket régóta terveztem, sokat vártam, míg sikerült összehoznom a párosítást ezzel a kiváló minőségű kannal Az apa itt van, ő volt az. Vagy nem is, talán inkább ez a másik. Tudja, néha összekeverem őket, meg át is mászkálnak egymáshoz néha...
Nálam kizárólag ez az egy (vagy max. két-három) fajta van, de nincs túl sok kutyám, ha túl sokan lennének, nem tudnám ilyen színvonalon tartani. Tudok ajánlani esetleg mopszot, az a jövő héten fial, vagy máltait, az is nemsokára fog, de vannak pincsereim, havanese és Bolognese is, meg angol bulldog, sőt uszkár is. Melyiket parancsolja? (Csomagoljam is...? )
Jöjjön vissza kicsit később, látogassa többször a kicsiket. (Ha az oltásokat már megkapták!!!)  Na akkor kell vagy nem kell? Döntsön gyorsan, mert akkor adom másnak!
Természetesen szívesen mesélek a szülőkről, eredményeikről. Mit mondjak róluk? Kutyák... Különben is, maga serleget akar venni, vagy kutyát?
Elnézést, ugyan most takarítottam fel utánuk, ma már legalább tizedjére. De megint idekakiltak, percenként teszik... Fogja be az orrát, kicsit büdös van, de ez ilyen helyen így szokás.   Ezért is vannak bezárva ide, mert különben az egész udvart összesz...nák
Törzskönyv nélkül nem adok kutyát, az bizonyítja, hogy a kutya egészséges és megbízható helyről való. A törzskönyv nem fontos, anélkül is kutya a kutya, nem igaz? Csak a lehúzósak akarnak mindig törzskönyvet sózni az ember nyakába.
Minden kölyök kétszer-háromszor oltott kombinálttal, valamint féreghajtottak. Anélkül oda sem adnám őket. (oltási program függő, tenyésztőnként változhat) Az oltásokról magának kell majd gondoskodnia, egyszer kaptak féreghajtót, de az én kutyáim olyan egészségesek, hogy nekik nincs is erre szükségük.
Nyolc hetes koruk előtt nem adom őket, ilyenkor az anyjuk mellett a helyük. (de inkább 9,5-10 hetes, akár van, ahol 12 hetes korban elvihetők) Ugyan, hat hetesen már esznek, minek már az anyjukat nyaggatniuk?
Természetesen azonnal tudom mutatni a szülök szűrési eredményeit és oltásait. Most hirtelen nem tudom, hol vannak a papírok... tudja nemrég költöztünk - de persze megvan minden!
Gyere már ide, Szépségem, te kismamák legcsodálatasabbika, hagy pusziljam meg az orrod hegyét! Nem mész hátra, de rögtön! Ezekkel csak a baj van! De persze azért nagyon szeretem ám őket! (A franc, már megint elszakította a láncát!)
Ő már idős, nem szülhet többé, de nálam boldog nyugdíjas kora lesz élete végéig. Amúgy is mindig ő volt a kedvencem, ő volt a tenyészet megalapozója. Hogy miért nincsenek öreg kutyáim, pedig azt mondtam volna, hogy húsz éve kutyázom? Nos, azokat elajándékoztam szerető gazdiknak... (értsd: menhely, sintértelep.)
Szerződés nélkül nem adok kutyát, nekem fontos, hogy tudjam, a kiskutyám jó helyen van és ezt bármikor ellenőrizni is tudjam. Szerződés? Miféle szerződés? Na jó, végül is lehet, de én kutyát vissza nem veszek!
Az én kutyáim mind több nemzedéken át visszakövethető, egészséges és garantáltan fajtatiszta kutyák. Ezt bizonyítja a törzskönyv is, ezért adom azzal a kicsiket. Ez a kennelem hírnevének az alapja. Ez egy ritka, Magyarországon alig kapható fajta, nem sok van még belőle az országban! Ja, hát törzskönyve az nincs... De majd lesz! Majd küldöm maga után postán!
Igazi ritkaság, szirti kopó és tengeri juhász keveréke, kifjezetten azzal a céllal pároztattam őket, hogy egyformán jól tudjon vízben halakat terelni és hegytetőn sast fogni...
 Az apa és anya is jártak kiállításokon, szép eredményekkel, melyek mind szerepelnek a törzskönyveben. Kiállításra nem járunk, mert ott előre le van minden beszélve, mi nem vagyunk közel a tűzhöz, ezért úgysem nyernénk. Pedig az én kutyáim sokkal szebbek, mint az ottaniak!

És higgyék el, ez csak egy rövid kivonat abból, amivel egy szaporító elő tud rukkolni. Ne tévessze meg Önöket, ha mézesmázos vagy látszólag szereti a kutyáit. Ha a kutyái is szeretik őt, az már jelent talán valamit. De pár alapelvet a fentiek alapján érdemes szem előtt tartani: egy tenyésztő kevés kutyát tart, kevés almot hoz le. Egy szaporító sok kutyával, néha sok fajtával szaporít, és mindegyik minden évben szül, néha kétszer is. Egy éves koruktól zsinórban, míg ki nem merül, és ez hamar eljön. Ilyenkor kerülnek menhelyekre, sintértelepekre. 
Lehet, hogy első ránézésre olcsóbb egy törzskönyv nélküli, szaporított kiskutya, de lehet, hogy pár éven vagy akár hónapon belül a vételár sokszorosába fog kerülni az orvos. Megtéríti-e majd ezt Önnek a szaporító? Egy tenyésztő garanciát vállal arra, hogy a kutya, ha genetikai betegséget hordoz, akkor visszavásárolja vagy visszafizeti a vételárát. Megteheti, hiszen a kutyái nagy valószínűséggel egészségesek maradnak. De próbáljon csak ilyen szerződést kérni egy szaporítótól! 
NE HAGYJA MAGÁT ÁTVERNI! 
Az olcsó kutya a legdrágább! Ha Önnek nem fontos a díjak sokaságát felsorakoztató, törzskönyves és garantáltan egészséges kiskutya, akkor ne a szaporítók pénztárcáját hizlalja, hanem válasszon menhelyről, fajtamentőktől kutyát! 

És egy végső jó tanács: 

Jusson eszébe, hogy a kutyát 10-15 évre veszi, ezért csak olyan fajtát válasszon, ami megfelel az Ön életvitelének, elképzeléseinek. A rossz fajtaválasztás sok kellemetlenséget okozhat mind a kutyának, mind a gazdinak. Tartsa szem előtt, hogy a kutyának vannak igényei, és ezzel kapcsolatos kiadások.