• ABOSTONTERRIER.HU - minden, amit a boston terrierekről tudni érdemes...

Törzskönyv kérdés

                                                                          forrás: Kutyagazda

Ha Önnek nem fontos a törzskönyv az még nem jelent semmi rosszat. Attól Ön még szeretheti a kutyát ugyanúgy, mintha törzskönyves lenne, nem igaz? A törzskönyvön nem is az múlik, hogy mennyire lesz szeretni való a kiskutya…Hanem valami egészen más… Mégpedig az, hogy ha Ön – tegyük fel – egy golden retrievert szeretne a kisgyerekek mellé, mert ez egy híresen gyerekszerető, kedves és szelíd fajta, akkor ugye jogosan lenne felháborodva, ha kiderülne, hogy a kutyus egyáltalán nem kedves, hanem egyenesen kiszámíthatatlan és harapós.Tudta Ön, hogy az utóbbi időben egyre több az öröklötten viselkedészavaros goldi. Bizony kellett már azért elaltatni goldit, mert rendszeresen megharapta a család tagjait. De ugyanígy említhetném a spánielt is, mely bár a standard szerint nyugodt és megbízható fajta, igen gyakori köztük az ideggyenge, harapós egyed. (Persze ez nem ritkán pusztán nevelés kérdése, de sajnos igen sok esetben öröklött.) Ám ez csak – bár igen lényeges – az egyik szempont. A másik: a pénztárcakérdés. Ha elolvassa a történeteinket, nem egy olyat talál, ahol a betegséget hordozó vagy már betegen vett kiskutyákra a gazdi pikk-pakk több százezret költött, csak hogy megmentse a kiskutya életét. Sok esetben a kutya szaporítója tudja, hogy kutyái betegségeket örökítenek (vagy nem is érdekli, nem szűreti kutyáit), mégis fedezteti őket, így ontva el nyomorult, beteg (ámde olcsó…) kiskutyákkal a “piacot”. A gazdi pedig vagy reklamál és szerencsésnek mondhatja magát, ha a szaporító visszaveszi a kicsit (a kiskutya már kevésbé szerencsés, mert ugyan milyen sors vár rá ilyen kezek között…), vagy a szívére hallgat és pénzt nem kímélve rohan orvostól orvosig, hátha meg tudják menteni a kis beteget. Aztán vagy sikerül, vagy nem. Lehet, hogy meggyógyul, de lehet, hogy évekig szenved, mire feladja a küzdelmet. A gazdi, aki már mindenét odaadná, csakhogy megmentse őt, tehetetlenül nézi végig kutyája kínhalálát. Hány, de hány ilyen történet van már.

Ha Önnek nem fontos a törzskönyv, az nem baj. De ha Ön szaporítótól vesz kiskutyát, mert az olcsón adja, az bizony már baj. Nem csak Önnek, aki felkészülhet a sok extra kiadásra, de a kutyának is, akinek a szaporítója tudja, mindig talál elég “balekot” ahhoz, hogy szépen megéljen belőlük. Ha Önnek nem fontos a törzskönyv, ha Önnek csak a kutya a fontos önmagáért, azért mert KUTYA, azért mert szereti a kutyákat és boldog, ha egy szőrös kis micsoda ugrándozza körül amikor hazaérkezik, ha tudja, kutya nélkül lehet élni, de nem érdemes, akkor Ön… válasszon egy gazdira váró kutyát a sok-sok ezer közül. Aki nem vágyik másra, minthogy legyen végre egy szerető kéz, mely néha megsimogatja, legyen egy kis fészek, ami csak az övé, és hogy kicsinyke élete minden szeretetét a gazdára pazarolhassa. Ha Önnek nem fontos a törzskönyv, akkor tudjuk, Önnek a kutya a fontos. Ne asszisztáljon kutyák százezreinek kizsákmányolásához, ne Önből gazdagodjanak a szaporítók! Hogy miképpen lesz annyi gazdikereső kutya a menhelyeken? Kérjük, menjen el egy menhelyre és onnan válasszon kutyát! Ám, ha mégis amellett dönt, hogy szaporítótól vesz kutyát, aki nem tud felmutatni szűrési eredményeket a feltehetően beltenyésztett kutyáiról, akkor nem árt, ha tisztában van azzal, mire számíthat a jövőben. (Ha másért nem, hát azért, tudja: belefér-e még a családi költségvetésbe például az epilepsziás kutya havi kezelése…)

Ó, a keverék…

A sok kis utcasarki, játszótéri kevi, akik bolondos-bohókás pofijukkal, felemás-kajla füleikkel a legzordabb szívet is megmosolyogtatják… Ön a keverékeket szereti? Nos, Ön jól választott! Nem csak azért, mert ők különlegesek, egyediek, utánozhatatlanok és megismételhetetlenek. Persze őket is kell ugyanúgy óvni és védeni, legfeljebb nem kapnak el olyan hamar betegségeket. Ez szinte ugyanígy van annál a tenyésztőnél is, aki nagyon odafigyel kutyái egészségére és betegeket, tenyésztésre alkalmatlanokat nem szaporít tovább.
Ha Ön keverék kutyát szeretne, akkor Ön biztos, hogy a szaporítókat már nem fogja eltartani. (Ám vigyázat! Néha keverékeket árulnak különleges fajta vagy szándékos párosítás címszó alatt, ezeknek ne dőljön be.) Ha Ön keverék kutyát szeretne, akkor csak egyet mondhatunk: köszönjük a menhelyi kutyák nevében.

Sajnos minden menhely tele van, sokkal több a beadott kutya, mint ahányan szeretnének onnan örökbe fogadni. Ezért van az, hogy aki talál egy kutyát, azt a legtöbb menhely azzal fogadja: már nem tudják befogadni, nincs hova tenni.
Ha Ön menhelyről fogad örökbe kutyát, akkor 2 életet ment meg: azt, amelyiket hazaviszi és így új életet kezdhet, és azt, amelyiket az ő helyére be tudjuk fogadni, így az őt leadni szándékozó nem fogja már elaltatni vagy szélnek ereszteni!

Vigyázat! A gyepmesteri telep NEM MENHELY! Az oda bekerülő kutyákat, ha azok befogottak voltak, 14 nap után elaltathatják (néhol próbálják őket ezután is tartani, ha van hely, ám abból mindig kevés van), a gazdájuk által leadottakat akár még aznap elaltathatják. Aki innen ment, az még többet segít.

Persze egy befogadott kutya lehet, hogy nem mindig egyből olyan, mintha a szekrényből húzták volna elő: néha sok munkát, időt és energiát igényel, mire megérti, hogy új családjánál mik a szabályok. Ám számtalan történet támasztja alá, hogy a megmentett kutyánál hálásabb, szeretni valóbb kutya nincs.

A weboldal sütiket (cookie) használ a kellemesebb felhasználói élmény érdekében. A biztonságos böngészés mellett, az oldal teljes tartalmának megtekintéséhez a sütik (cookie) engedélyezése szükséges.